Gombfoci

  Nekünk még nem volt konzol játékunk, Xboxunk, vagy éppen Ps 2-őnk. Nekünk gombfoci bajnokságunk volt, tartalmasan, közösségben, barátság

Emlékszel még? Emlékszel rá?

Gombfoci bajnokság a pincében.

Már javában benne jártunk a tini korszakunkban, amikor még mindég gombfociztunk .A pincénkben volt egy tágas előtér ,itt volt felállítva a gombfoci asztalunk, de nem ám csak egy falap .Egy 2 méter x 1 méteres oldalfallal ,lábakon álló asztalon gombfociztunk  . A fater egy aranykezű ezermester volt, az ő segítségével alkottuk meg a játékteret, hálóval ellátott kapukkal egyetemben. A pályát fűzöldre festettük ,a vonalak ,ahogy illik ,fehér festékkel  voltak kihúzva . Szó ,ami szó ,egy igényes és stabil asztalon tudtuk lebonyolítani a házi gombfoci bajnokságot .A baráti társaság nagyon komolyan vette a bajnokságot és a szabályokat .A lebonyolítást sorsolással nyitottuk és eredményhirdetéssel zártuk le. Minden csapatnak volt zászlaja, a győztes csapat zászlója pedig felkerült egy ugyan csak magunk készítette zászlórúdra, ahol a következő bajnokság végéig lengedezhetett. A csapatoknak „mez színe, száma „és neve is volt, a gombokat befestettük a csapatunk klubszínére, a „labdának” pedig, egy kisméretű fehér gomb lett kinevezve. Néha napján, de főleg a téli napokon tízfős csapattal zajlott a bajnokságunk. A pince fűtött volt, így a téli szünetben az egész napot a gombfocinak szenteltük, csak ebédre mentünk haza. Volt olyan, hogy a szülők hoztak le tízórait, uzsonnát. Mihályi Laci /KOKA/anyukája palacsintát sütött, az Aggod gyerekek /PUNYI ,NYALA és NYÚL/anyukája limonádét küldött, édesanyám mazsolás kalácsot sütött. Szabó Feri /Lapetra/ egy kis műanyag szaxofonnal szolgáltatta a zenét, már ha éppen nem az asztalon rúgatta a gombjaival a labdát.  Kiss Gyuri volt a szpíker, ő volt a hangulatfelelős, igaz, hogy nem egy Szepesi György volt, ám nagyon beleélte magát a meccsek közvetítésébe. Bordács Lacinak volt egy nagy stopper órája, így ő volt az időmérő. Zongor Laci, Szokolai Tibi és az öcsém /Kis Kac/ voltak a bírók, ők döntöttek a kétes esetekben és ők adták meg a szabályosan lőtt gólokat. Molnár Gyuri, két vízilabdaedzés között ugrott le közénk, ő volt a mi egyetlen szurkolónk. Néha vendégjátékosok is jöttek hozzánk, osztálytársak, vagy utcabéli gyerekek. Micsoda hangulatot tudtunk csinálni, micsoda viták voltak, egy, egy kétes ítélet után, ami csak addig tartott, míg a bíró be nem dobta a labdát a játéktérre. Mi, a gombfocit, ujjakkal játszottuk, a hüvelyk és a mutató ujjunkat a gombra helyezve lőttük meg a labdát jelképező kis gombot, nem használtunk plexi lapocskát a lövés elvégzésére. Minden játékosnak, egy nagy barna, csavaros Családi sörös kupak állt a kapuban. A kupakra is ugyan azon szabályok vonatkoztak, mint a mezőny játékosokra, csak 1x lehetett mozdítani, igazítani. Sorfalat, a tizenhatoson túl, és csak három játékosból lehetett állítani, a szögletrúgás után még egy játékossal lehetett a kapura lőni. Oldaldobásnál, a bíró dobta be a labdát, és közös megállapodásban szögeztük le, hogy öngól, nincs. A játékosokat mindenki maga szerezte be, néha bizony a ruhaboltokból csentük el, vágtuk, le a gombokat a nagykabátokról, a szüleinknek nagyon sokszor kellett raportra menni az ilyen csínyekért. A játékosokat nagy műgonddal az aszfalton vagy a házfalon csiszolgattuk, hogy spicce legyen, hogy könnyebben lehessen csavarva továbbítani a labdát. Már akkoriban is lehetett műanyag játékosokat kapni, azok színesek és névvel ellátottak voltak, de az nem volt az igazi. Kik voltak a játékosok? Puskás, Lantos, Pelé, Euzébió, Dis Téfánó, Garincsa, Kocsis, Albert, Berendi, Farkas és Bene, Nagy Öcsi, Kígyó, Caca, Vilis, Csábi és lehetne sorolni az akkor aktuális sztárfocistákat, mert akkor még voltak igazi sztárok. Nagy hagyománya van a gombfocinak, már nemzetközi bajnokságokat is rendeznek és sportágnak számít. Igaz, hogy nem a miáltalunk klasszikusan, ujjakkal játszott változat már a trendi, az új változatban már plexi lappal lőnek kapura.